Szóval elkezdem elmesélni az én történetem. Remélem, hogy tanulságos lesz néhány embernek. Azért mondom el mindezt, hogy megmutassam, hogy az életről való pozitív gondolkozás igenis tanulható, mert nem mindenki születik ezzel a képességgel.
8 évvel ezelőtt kezdődött minden…
Ültem egy padon a parkban és sírtam. De nagyon. Az emberek elmentek mellettem, volt aki furcsán nézett, de a legtöbben észre sem vettek. De ez nem is volt baj nem voltam olyan állapotba, hogy bárkivel is beszélni tudjak. Miután kicsit megnyugodtam gondolkozni kezdtem. Gondolokoztam a jövőről, hogy mi lesz most? Hogyan tovább? Hogyan folytassam tovább? És gondolkoztam a múltról is. Vajon hol rontottam el. Mint a legtöbben akik értek már meg csalódást és szakítást arra gondolnak, hogy biztosan elrontottak valamit. Én is így vo ltam ezzel. (Istenem milyen kishitű is voltam még akkoriban) A fejemben végigpörgettem az elmúlt hónapokat. A boldog kezdetektől egészen a mai napig. Azokat a hónapokat amikor a bologság és szerelem ködén még nem láttam át. Aztán azokat a hónapokat is amikor éreztem, hogy valami nincs rendben, de elnyomtam ezt az érzést és éltünk tovább. Olyan szépen indult minden, mint minden szerelmi történet. Igaz kissé döcögve, hiszen amikor először randira hívott nemet mondtam de a kedvessége levett a lábamról így később már igent mondtam. Saját magamat is meglepve ragadtak el az érzelmek, hihetetlen milyen hamar lettem szerelmes. Nem túl sok idő múlva összeköltöztünk. Az együttélés maga volt a mennyország számomra. Élveztem minden pillanatát az együtt töltött időnek. Szerelmesek voltunk és készültünk a még boldogabb jövőre, melyben szerepelt az esküvő és a gyerekek is. Magam sem tudom megmondani mikor és miért változott meg minden. Egyáltalán hol kezdődött a változás. A mai napig úgy gondolom, hogy szerettük egymást. Egy szép napon azon kaptam magam, hogy egyre több időt tölt a kollégáival, mint velem. Szinte mindennaposak voltak a munka utáni sörözések és kimaradások. Velünk, kettőnkkel már alig törődött. Már nem beszélgettünk, elveszett a meghittség. Ő egyre többet maradt ki én pedig egyre féltékenyebb voltam. Így telt el nagyjából 4 hónap. Egyik este-természetesen egy újabb sörözés után-elmondta, hogy már nem érzi jól magát ebben a kapcsolatban és azt is, hogy felmondta az albérletünket így el kell, hogy költözzek.
Ekkor voltam 7 hónapos várandós a fiunkkal….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: